Már korábban említettem neked, hogy ha izmos és fitt szeretnél lenni, három fontos dolgot kell betartanod, de azt kőkeményen! Helyes étrend, edzés, pihenés. Az edzésemről már olvashattatok, most megtudhatjátok, hogy hogyan és miként diétázom. Lesz meglepetés bőven! Na lássuk.

Régen az a srác aki a tükörből nézett rám imádott nassolni, imádta az étkezés minden olyan formáját amitől a szervezete zsírt tud felhalmozni. Ez odáig vezetett, hogy egy egyszerű, indulás előtti cipőfelhúzás is megizzasztotta. A hasam méretétől fogva, lehajolni is csak nehezen tudtam. GYŰLÖLTEM A KINÉZETEM! A sorsdöntő naptól fogva viszont megváltozott minden. 

Szerencsére, nagyon sok dolgot tanultam meg a helyes étrend kialakításáról, a tápanyagok fontosságáról és hasznosulásáról. (Ismét nagy pacsi neked Dávid!) Elkezdtem hát a gyakorlatban is használni ezt a tudást. A "kezdetek" című részben erről már olvashattál pár sort, de most belemegyek a részletekbe. Ahhoz, hogy a szervezetem rábírjam arra, hogy a zsírt ne felhalmozza, hanem "elégesse", minden olyan dologról le kell mondanom, amit eddig két pofára "zabáltam". Kenyér, chips, kóla, húsleves, kolbász, csoki és még sorolhatnám neked napestig. Ezeket a "kajákat" felváltották, azok az ételek amire a szervezetemnek alapvetően szüksége van a fejlődéshez és zsírvesztéshez. Fehérjék, szénhidrátok, vitaminok, ásványi anyagok és a víz. Nem fogok most se kémiáról beszélni, se biológiáról csak elmondom neked, hogy én hogyan csinálom...

Csirkemell, barna rizs, sovány túró, olajos magvak, durumtészta, saláta, paradicsom, paprika, uborka, zellerszár, répa, kókuszolaj, brokkoli, karfiol, bab, borsó, kelbimbó, tojás, zab, tonhal. Ezzel és ezeknek a kombinációjával csillapítom éhségemet. :) Minden egyes étkezésben megvan a szükséges fehérje, szénhidrát és vitamin. Nem ülök le és számolgatom a kalóriamennyiségeket, nem osztok, nem szorzok, hogy miből hány grammnak kell lennie. Egyszerűen ránézésre állítom össze az aznapi 5 adagomat. Most mondhatnád, hogy milyen unalmas minden nap ugyan azt enni. Hidd el nekem, ha van egy kis fantáziád, akkor számos finomságokat lehet ezekből készíteni. Az első pár nap iszonyatosan nehéz lesz, de ne add fel! Nekem is az volt. Majdnem sírva fakadtam, amikor mást megláttam enni egy jó kis hamburgert és hozzá valami cukros "nyálat" :) inni. Lehunytam a szemem, felidéztem magamban a képet ahová el akarok jutni, majd nyeltem egy nagyot és rágcsáltam tovább a friss zöldségeket. Teltek múltak a napok és az étrend illetve az edzés másfél hónap alatt lenyűgözően nagy változást eredményezett a kinézetemen. Igen!!! Sikerült!!! Belenézek a tükörbe és nem látom többé a "dagadt srácot"!!! Néha még el is érzékenyülök és megindulnak szemeimből a boldogság könnyei.

"Ezt egyedül én csináltam, én alkottam, én tartottam ki és egy kis részem fölött már hatalmas nagy GYŐZELMET arattam."

A folytatás? Ígérem lesz! Nem is akármilyen. Egy csatát már nyertem... :) 

Apropó! A meglepetés amit említettem az elején...! Mivel ilyen sikereket értem el úgy gondoltam, hétvégenként ha megkívánok egy KIS NASIT akkor azt el is fogom fogyasztani. Meg is tettem. Kívántam... Te is fogod kívánni, hát ne mondj le róla teljesen, nyugodtan fogyaszd el, de csak akkor, ha már eredményeket tudsz felmutatni, és mindig tudd, hol a határ! Folyamatosan helyesen étkezem, edzem, így tudom nem az az egy tábla csoki fog ismét romba dönteni... :) 

Egy kövér ember sem fogyott még le egy tál salátától és egy vékony ember sem hízott még meg egy zacskó chips-től! :)

Hol is kezdjem? Talán ott, hogy megváltottam a bérletem a konditerembe. Első alkalommal, tudtam, hogy nem fogom megváltani a világot, de tudtam, hogy készen állok arra, hogy megváltoztassam a kinézetem. Szerencsére még Magyarországon összehozott a sors egy vérbeli profival, akit már az előző bejegyzésemben bemutattam neked. Neki köszönhetem, hogy nem zöldfülűként álltam a terem közepén, hanem tudtam melyik "vasat" emeljem meg és ha már megemeltem, akkor azt helyesen kivitelezve csináljam. (Egy nagy pacsi neked Dávid! ;) )

Felkészültem arra, hogy folyamatosan dokumentálni fogom a súlyok növelését, gyakorlatról, gyakorlatra.

Eldöntöttem, hogy minden második nap jelenésem lesz a konditeremben és addig csinálom a gyakorlatokat és ismétléseket, ameddig már nem bírom... Az első alkalommal kíváncsi voltam mit bírok, és ez alapján megterveztem a kezdő súlyok nagyságát. Azon a héten iszonyatos izomlázam volt, de tudtam, hogy nem kifogásokat akarok keresni hanem eredményeket gyártani. Elterveztem, hogy minden héten növelni fogom a súlyokat 2, 2.5 vagy ha bírom "szusszal" akkor 5 kilóval.

Minden edzés egy 5-10 perces bemelegítéssel kezdődik. Vagy futópadon, vagy evezőgépen töltöm ki ezt az időt. Nem kardiózom mert, tudom, hogy felesleges azzal izmot rombolnom és a helyes étkezésem majd hozzásegít a zsírvesztéshez. (Sikerült is.) Bemelegítés után minden egyes alkalommal rendszeresen guggolok, majd jön a felhúzás. Először csak a rúddal, aztán pakolom rá a tárcsákat, növelve a súlyokat. A gyakorlatok között nem pihenhetek olyan sokat, mert az edzőterem sincs nyitva sokáig és különben sem relaxálni jöttem. A két alapgyakorlat után folytatom a sort. Bicepsz, tricepsz, hát, váll, alkar! (Amit sokan elfelejtenek.), mell, has, comb. (Természetesen ezeket nem ugyan azon a napon csinálom, hanem kettéosztva.) Minden! edzésem végén a vádlimat fejlesztem, majd a legeslegvégén jöhet egy teljes testes nyújtás!. Egy idő után azt vettem észre, hogy az utolsó sorozatot a maximális aznapi súllyal már nem bírom megcsinálni, kifulladok. Miért nem bírom már? Miért nem megy? Rettenetesen elfáradok a sorozat végére, a célul kitűzött súllyal. Gondoltam, legközelebb hazudni fogok a "szervezetemnek". Az aznapra tervezett legmagasabb súllyal indítok, amikor még bőven van erőm a gyakorlatokhoz... Láss csodát! Minden egyes alkalommal sikerül a célomat elérni és a végén ha még erőm is marad akkor még túl is tudom szárnyalni. :) A gyakorlatoknál mindig törekszem a helyes kivitelezésre, úgy, ahogy azt megtanították nekem. :) Ha valami mégis feledésbe merült volna, akkor utánaolvasok az interneten és videókat nézek róla. Memorizálom, hogy legközelebb biztosan sikerüljön... Majdnem elfelejtettem mondani, hogy minden egyes edzésre magammal viszem a kitartásomat, és egy képet a fejemben ami az álmaimról készült. :) 

Sokan most biztos azt mondják, hogy ezt pedig nem így kéne, azt pedig nem úgy kéne. Tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok a leprofibb és talán az edzésem sem az. DE! Töretlenül haladok előre, kitartok és harcolok folyamatosan! Nem a legjobb akarok lenni, de minden egyes nap jobb és jobb. Már korábban láthattad, hogy a saját szisztémámmal, másfél hónap alatt rendkívül sokat fejlődött a testem. Büszke vagyok magamra és ez az az érzés, amit soha nem vehet el tőlem senki. :)

Tudni akarod engem mi hajt előre?. Tudni szeretnéd, mi az a dolog, ami ha egy percre is "visszaesnék a földre", visszatérít a helyes irányba? Visszalök abba a "dimenzióba" amit mások úgy emlegetnek, hogy "álomvilág".

- Ne élj már álomvilágba! Szállj le végre a földre!

Te hallottad már ezt? Mondták már ezt neked? Pont akkor, amikor épp ki akarsz lépni abból a bizonyos "sorból" és elindulnál a saját álmaid megvalósításának az útján. Én hallottam már. Nem is egyszer, nem is egy embertől.

Most elmondom neked engem mi MOTIVÁL.

Az első és egyben legfontosabb motivációm, az a bizonyos "álomvilág". Az álmaim, azok amik a legjobban erőt adnak ahhoz, hogy minden egyes új nap folytatni tudjam azt amit elkezdtem. Látom magam előtt azt a képet ahová el akarok jutni. Azt a képet amit ha "nézek", mosolyra fakaszt és melegség, boldogság önti el a szívem, amiért inkább égek a tűzben, minthogy ázzak a húgyban...

A második legfontosabb motivációm, az nem más mint a párom. Ő az aki, ha nem lenne mellettem talán hamarabb feladnám ismételten... Már mondtam neked, hogy Ő az akivel kiegészítjük egymást. Nélküle talán nem is menne... Csinálnom kell és mennem előre, mert ha most ismét feladnám akkor, tudnám és érezném, hogy ha rám néz, a szemében már nem látnám azt a büszke tekintetet amit most látok...

Mielőtt folytatnám a felsorolást egy pillanatra most megállok. A továbbiakban olyan, számomra motivációs személyeket fogok neked bemutatni akiknek igazából köszönettel is tartozom. Köszönettel, mert erőt adnak nekem az "út" során. Nem tudom, de talán majd egyszer ezek az emberek olvasni fogják ezt a bejegyzést (az egyikben szinte biztos is vagyok :) ) és akkor majd ezt is látni fogják:

KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!

Az első ilyen személyt szerintem nem kell bemutatnom neked, hisz nincs is olyan ember aki őt ne ismerné. Ő Arnold Schwarzenegger. Nézd meg honnan kezdte és nézd meg mire vitte az életben. Sikert, sikerre halmoz. Egy ikon. Felnyitotta a szemem és motivációs beszédei mintha hozzám szólnának. Hatalmas lelki erőt ad számomra. Ha nem tartott volna ki az álmai mellett, akkor még most is az Alpokban jódlizna. :) Köszönöm neked Arnold!

A második személyt, először még otthon, Magyarországon ismertem meg a TV-ből. Nem is olyan rég ment egy sorozat, amit szerintem nagyon sokan ismernek és néztek is akkor. Párom is. :) Édes élet címen futott. Ő nem más mint, Berki Krisztián. Nem igazán szoktam sorozatokat nézni, szinte TV-t sem. Amolyan háttérzajként kezeltem. Egy idő után felfigyeltem arra, ahogy egy "fura" fazon "osztja az észt". :) Erre odakuporodtam párom mellé és én is aktív követőjévé váltam a sorozatnak. Ki ez a "pali" aki ilyen nagy mellénnyel adja elő magát? Gondoltam... Aztán elhangzott tőle az a mondat a sorozatban, ami gondolkodásra késztetett.

- Okos legyél, mert hülyéből van elég!

Napokig csak ez a mondat járt a fejemben és végül rájöttem, hogy az az ember akin eddig jól szórakoztam ezelőtt, most végre felnyitotta a szemem. Nézd csak meg! Siker, siker hátán. Szinte azonnal. Ha valamit eltervez azt azonnal végre is hajtja. Nincs számára lehetetlen. Sokan kritizálják, de ha pár ember ezek közül, észrevenné a "fától az erdőt" akkor biztos vagyok benne, hogy éppen olyan motiválttá válnának tőle mint amilyen motivált vagyok most én. Krisztián! Őszinte elismerésem! Köszönöm, hogy olyan lelki erőt adsz nekem amitől én is elkezdtem éhezni a sikerre és megbírkózni a félelmeimmel.

A harmadik személy akinek köszönettel tartozom az nem más mint egy személyi edző, egy barát, aki megszerettette velem az edzést, aki megtanította velem a gyakorlatok helyes kivitelezését és neki köszönhetem, hogy átadta nekem tudását ezzel kapcsolatban. Neki köszönhetem, hogy most nem össze-vissza, ész nélkül emelgetem a vasakat. :) Motivál, mert tudom, hogy Ő honnan indult és most hol tart. Ő Loboncz Dávid. Dávid! Ígérem, hogy nem csak itt, de személyesen is köszönetet fogok neked mondani! Köszönöm!

Sokan azt mondják, hogy fejben dől el minden. Igaz? Te is hallottad már ezt? Gondolom igen. Van számodra egy érdekes és elgondolkodtató "felfedezésem". Bármi, amibe eddig nagy akarattal belevágtam, úgy kezdődött, hogy "fejben döntöttem el". Mily meglepő ugye? Telt-múlt az idő, aztán a fejemben megjelent egy hang.

Minek csinálom én ezt?

Minek tartsak ki?

Nem bírom már!

Úgysem fog sikerülni.

Hagyjuk a fenébe az egészet!

Ááá nem érdekel már!

Aztán hipp-hopp egyik napról a másikra szertefoszlottak a terveim, és FELADTAM. Nem csináltam tovább. Érdekes nem?

Mi van akkor ha ez az egész egy nagy baromság? Fejben dől el minden... Ezek a negatív gondolatok is ott születtek. Akkor miről is beszélünk? Tudod mit? Mondok neked valamit.

HALLGASS A SZÍVEDRE!

Már egyszer említettem neked emlékszel? Minden nap, amikor tükörbe néztem.

Soha nem azt láttam viszont, amit a szívem legmélyén szerettem volna.

A szívem legmélyén egy fitt, sportos alakot szeretnék viszont látni. A szívem legmélyén, nem egy hétköznapi életet szeretnék élni, hanem az álmaimat megvalósítani. Most talán életemben először komolyabban odafigyelek arra az üzenetre amit a szívem diktál.

Láss csodát!!! 

Sikereim vannak! Rövid távon, (számomra) nagy sikerek. Amióta ez az erő táplálja  a "testi-lelki" fejlődésem azóta azt vettem észre, hogy éhezem a sikerre. Bármit amit eltervezek azt végig akarom csinálni! Nem később, hanem azonnal! Egyszer sem akartam hátat fordítani az álmaimnak, és napról napra jobban vágyom rá, hogy elérjem azokat. A "feladás" gondolata megszűnt létezni a fejemben. Érdekes nem? Az álmaim képeit egyre tisztábban és jobban látom mint valaha. Szinte elhiszem azt, hogy már ott tartok és úgy is élek. Nem fejben dőlt el, csupán a szívemre hallgattam...

U.i.

Volt egy kis időm összehasonlítani az eddigi képeimet és megszerkeszteni, azaz egymás mellé állítani. Megosztom veletek, a másfél hónapos kitartásom eredményeit. Parancsoljatok.

Gondolom már egy páran vártátok ezt a bejegyzést.

Parancsoljatok!

2015 július 27. Ez volt az a dátum amikor elkezdtem kialakítani az étrendemet, megváltottam a bérletem a konditerembe. Azóta eltelt másfél hónap. Másfél hónap alatt kőkeményen betartottam az étrendem és amit már említettem nektek, minden második nap ott voltam a konditeremben és edzettem. Erőmön felül. Ameddig csak bírtam... Egy gyakorlatot akkor tekintettem befejezettnek, amikor már éreztem, hogy ha még egyet csinálok belőle akkor elsötétedik előttem a világ és elájulok. Feladhattam volna, mert nagyon sokszor éreztem azt, hogy nem folytatom tovább, ott bassza meg az egész edzést ahol van!!! Tudtam, hogy nehéz lesz, de azért is csinálni akarom tovább mert most NYERNI akarok! LE AKAROM GYŐZNI SAJÁT MAGAM! Diadalt akarok aratni saját magam és az eddigi 28 évnyi negativitásom felett! Gondolkoztam, azon, hogy mikor mutassam meg nektek az elért eredményeimet. Gondoltam az elején, majd egy bő három hónap elteltével ha már látszik a változás és látszik az eredmény... DE! Másfél hónap alatt még most is meglepődöm saját magamon, meglepődöm azon, hogy ilyen (számomra) elképesztően nagy változások történtek a testemen, ilyen rövid idő alatt. Kijelentem, hogy büszke vagyok saját magamra! Büszke vagyok arra, hogy nem fordítottam hátat az egésznek, büszke vagyok arra, hogy erőmön felül is kitartottam. Folytassam tovább? Ez nem kérdés! Addig folytatom amíg el nem érem a céljaimat. Küzdök tovább a jövőmért. Hosszú még az út az "álmaim kapujához"...

Emlékszel még arra, amikor azt írtam, miért szeretném formába hozni magam?

 Valahányszor belenéztem a tükörbe, egy elhízott, zsíros, kövér alak nézett vissza rám.

Hosszú évekig, folyamatosan ez a kép fogadott. Elkezdtem aztán abbahagytam. Soha nem azt láttam viszont, amit a szívem legmélyén szerettem volna. Hány és hány ezer ember gondolhatja így a világon amit most én? Hány és hány ember kezd el közülük valóban tenni is ez ellen valamit? Sajnos kevesen... Egyre kevesebben... Nemrég még én is a több ezer ember népes táborát erősítettem. Majd holnaptól... Majd jövőhéttől... Majd hétfőtől... Ismerős? Szerintem igen. Most megmutatom neked azt amire NEM VAGYOK BÜSZKE. Megmutatom neked, hogy milyen kép fogadott engem nap mint nap, hétről-hétre, és  évről-évre. Fájdalmas belegondolni így az idő múlásába és abba, hogy a kisujjamat sem mozdítottam azért, hogy ez változzon. A képek még a "nagy út" előtt készültek pár nappal, azzal a megfontolással, hogy talán akkor elkezdem a fogyókúrát. Mit gondolsz elkezdtem akkor? Természetesen nem...

2015 május eleje.

Nos, ez voltam én. Számomra gusztustalan. Nagyon sokat gondolkodtam, hogy vállaljam-e, hogy megmutatom ország-világ előtt... Vállaltam... Most már tudod, hogy honnan indultam. 

2015 július 27.

Hétfő

Elkezdtem... Mától, egy fitt és egészséges alakot szeretnék viszont látni a tükörben. Mit kell tennem ehhez? Le kell adnom magamról a zsírt és magamra kell szednem egy kis izmot. Hogyan fogyókúrázzak? Hogyan kell majd edzenem? Hogyan fogom egyáltalán ezt összehozni napi 11-12 óra munka után, amikor az embernek jártányi ereje sincs már? 

Hagyni a fenébe az egészet inkább? :) 

SZÓ SEM LEHET RÓLA!

Számtalan tippet néztem meg fogyókúrákról, ilyen-olyan diétákról, edzéstervekről, amiket mások írtak az interneten, aztán rájöttem... Már megint valaki mást kell követnem és utánoznom? Neeeeeem... Abból a tömegből és sorból én már kiléptem. 

Elkezdtem hát magamnak kiépíteni a SAJÁT módszereimet.

Izmos akarok lenni? Igen. Hogyan lehetek izmos és fitt? Rém egyszerű... Csak 3 lépést kell betartani. (Azt viszont kőkeményen!!!)

1. Helyes étrend.

2. Edzés.

3. Pihenés.

A helyes étrend nálam abból áll, hogy kizártam az étkezéseimből a kenyeret, cukrokat, csokikat, kólát, zsíros ételeket, chipseket, egyszóval mindent ami "szemét" kajának minősül. Helyette megfelelő mennyiségű fehérje, szénhidrát, zöldség és gyümölcs. Átkozott nehéz volt rávennem magam erre, mivel régebben chips-et, chips hátán "zabáltam" és vedeltem a cukros löttyöket. Ha volt is otthon valami édesség vagy nassolnivaló, addig-meddig jártam rá, hogy talán egy óra alatt el is fogyott. Így elég gyorsan meg lehet hízni. 

Jelenleg napi 5 étkezéssel látom el szervezetem, a megfelelő "üzemanyaggal". Tojás, csirkemell, barna rizs, durum tészta, zab, sovány túró, paprika, paradicsom, uborka, zellerszár, répa, jégsaláta, ruccola és víz (napi 2-3 liter). Ezekkel és ezeknek a kombinációjával :) táplálkozom.

Egy példa:

Reggeli: Tojásrántotta zabbal, paradicsom, paprika, uborka , ruccola, saláta, zellerszár, répa.

Tízórai: Csirkemell, rizs, paradicsom, paprika, uborka, ruccola, saláta, zellerszár, répa.

Ebéd: Csirkemell, rizs, paradicsom, paprika, uborka, ruccola, saláta, zellerszár, répa.

Uzsonna: Sovány túró, főtt durum tészta, paradicsom, paprika, uborka, ruccola, saláta, zellerszár, répa.

Vacsora: 2-3 szelet rizspufi. :)

Edzés. Minden második nap járok edzeni, 1,5-2 órát, a nehéz 11-12 órás fizikai munka után is. Van olyan, hogy úton melóból hazafelé egy pillanatra...

...feladom....

Ma nem bírom, ma nem akarok menni, majd inkább holnap. DE! Hazaérve ránézek a GPS-re :) és azonnal indulok zuhanyozni, készülődni és megyek edzeni. Az edzőteremben sem követem másnak az edzéstervét, hanem tudatosan edzem minden egyes izomcsoportom lépésről, lépésre. Minden héten úgy, hogy folyamatosan növelem a terhelést és az adott héten mindenemet megdolgoztatom addig, amíg már nem bírom...

Harmadik és egyben a legjobb rész, amit a legjobban szeretek, az a pihenés, a relaxáció. Azaz lenne, ha nem kéne másnap ismételten nehéz fizikai munkát végeznem. :) Marad hát pihenésre az a pár óra amit alvással tölthetek...

Munka közben rengeteg időm van gondolkodni. Ha elég mélyen el tudok merülni a gondolataimban szinte csak úgy repül az idő és hamar el is jön a délután öt óra. Napokig töprengtem magamban, hogy mit és hogyan kéne csinálni, hogy elérjem céljaimat és beteljesüljenek az álmaim. Ki akarok lenni valójában? Egyik hétvégén leültem hát és leírtam egy lapra, minden egyes olyan dolgot amit el szeretnék érni az életben. Megalkottam a saját, személyes GPS-em. :) Miért? Talán azért, mert ha ismerem az úti célt akkor könnyebben oda is fogok találni és nem kell majd másoktól útbaigazítást kérnem. :)

Már korábban említettem, hogy céljaim érdekében gyökeresen meg kellett változtatnom az életem. Tudtam, hogy nehéz lesz, tudtam, hogy vért fogok izzadni de azt is tudtam, hogy MOST NEM ADHATOM FEL. Számtalanszor adtam már fel, most nem tehetem meg. Rólam van szó és a jövőmről, az álmaimról. Lássuk hát hogyan is indultam el a sötét völgyből, a csúcsra...

Először is változtatni akartam a testemen. Valahányszor belenéztem a tükörbe, egy elhízott, zsíros, kövér alak nézett vissza rám. Nagy has, sehol egy izom. Párszor már nekilendültem a fogyókúrának és az edzésnek, de nem bírtam sokáig és beleuntam...

A sorsdöntő hétvége után készen álltam, hogy elkezdődjön az én igazi történetem...

Azon a bizonyos 30. héten munka közben számos kérdés fogalmazódott meg bennem. Honnan, hová tartok? Mit akarok? Van kiút a "rabszolgaságból"? Lehetne jobb életem is? Visszagondoltam az elmúlt 28 évemre, hogy hol rontottam el. Szüleim tehetnek arról, hogy most itt vagyok? Tanáraim tehetnek arról, hogy nem verték bele jobban a fejembe a tananyagot? A politikusok tehetnek arról, hogy nekem nem volt munkám Magyarországon? Sajnos nem. Akkor ki a hibás? Megtaláltam a választ.

ÉN!!!

Csakis én tehetek arról, hogy most itt tartok. Számos tervem volt és van most is a jövőre nézve. Az álmaim, céljaim amit el szeretnék érni. 28 évem volt eddig arra, hogy tegyek értük valamit, aztán sajnos a lustaság mindig győzedelmeskedett.

Feladtam.

Most itt vagyok, robotolok nap mint nap, évekig aztán megöregszem és nem úgy éltem le az életem ahogy én azt megálmodtam magamnak. Rájöttem, hogy rengeteg időt pazaroltam el. Miért nem tartottam ki az álmaim mellett? Miért haladok abban a sorban ahol az emberek 95% menetel és közben kesereg, hogy milyen rossz az életük?

Úgy gondolom, hogy MOST jött el az ideje annak, hogy kilépjek a sorból és egy olyan irányba haladjak tovább, ahol eddig még senki nem járt. ÉN akarom kitaposni azt az ösvényt, ami később az álmaim kapujához fog vezetni és BE FOGOK lépni rajta. Nehéz lesz, átkozottul nehéz lesz, de készen állok.

Az ezer mérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik... Felszegem a fejem, előre nézek és indulok...

Teltek múltak a napok, hétfőtől péntekig egész nap munka és hétvégén egy kis pihenés. Hétről, hétre. Sokszor eszünkbe jutnak az otthoniak. Család, barátok. Most vajon mi lehet otthon, ki-mit csinál, milyen az élet azóta amióta mi eljöttünk? Tervezgetjük a jövőnket, és szóba kerül, hogy ki, mire vágyik. Párommal több mint nyolc éve vagyunk együtt és egymás nélkül szinte már létezni sem tudnánk. Kiegészítjük egymást. :) Kérdés sem lehet ezek után, hogy hogyan is fog alakulni az élet a továbbiakban. Talán 2-3 év Hollandia, aztán haza, közös családi ház, autó, gyerek vagy akár gyerekek. Aztán...

...hogy is tovább, ha ez már mind megvan? Mi lesz utána?...

2015. 30. hét.

Éppen a szokásos napi robotunkat végezzük. Ebédszünet. Szóba elegyedek görög nemzetiségű munkatársainkkal, hogy nekik, hogy megy a sorsuk és hogyan alakul az életük. Szomorúan hallgatom végig történetüket. Történet? Annak inkább nem is mondhatnám...

Nap mint nap hajnali 4-kor kelnek. Beülnek egy munkásokat fuvarozó cég kisbuszába, eljönnek Hágából a munkahelyre, (picivel több mint 100 km-es út) az üvegházban ugye mindannyian 5 órakor végzünk. Hazaszállítják őket Hágába (még egyszer, picivel több mint 100 km-es út) és már be is köszönt az este 8 óra. Zuhanyzás, vacsora majd irány az ágy, mert következő nap is fel kell kelni hajnali 4-kor. Megkérdeztem, mióta dolgoznak itt? Lesújtó választ kaptam... 

...5 éve.

Ebédszünet vége. Munkáskesztyű fel, kocsira fel és mehet tovább a zakkenezés. Ahogy haladok előre azt veszem észre, hogy nézek magam elé és az élet nagy dolgain gondolkozom.

Gondolkozom úgy, ahogy eddig még soha...