Teltek múltak a napok, hétfőtől péntekig egész nap munka és hétvégén egy kis pihenés. Hétről, hétre. Sokszor eszünkbe jutnak az otthoniak. Család, barátok. Most vajon mi lehet otthon, ki-mit csinál, milyen az élet azóta amióta mi eljöttünk? Tervezgetjük a jövőnket, és szóba kerül, hogy ki, mire vágyik. Párommal több mint nyolc éve vagyunk együtt és egymás nélkül szinte már létezni sem tudnánk. Kiegészítjük egymást. :) Kérdés sem lehet ezek után, hogy hogyan is fog alakulni az élet a továbbiakban. Talán 2-3 év Hollandia, aztán haza, közös családi ház, autó, gyerek vagy akár gyerekek. Aztán...

...hogy is tovább, ha ez már mind megvan? Mi lesz utána?...

2015. 30. hét.

Éppen a szokásos napi robotunkat végezzük. Ebédszünet. Szóba elegyedek görög nemzetiségű munkatársainkkal, hogy nekik, hogy megy a sorsuk és hogyan alakul az életük. Szomorúan hallgatom végig történetüket. Történet? Annak inkább nem is mondhatnám...

Nap mint nap hajnali 4-kor kelnek. Beülnek egy munkásokat fuvarozó cég kisbuszába, eljönnek Hágából a munkahelyre, (picivel több mint 100 km-es út) az üvegházban ugye mindannyian 5 órakor végzünk. Hazaszállítják őket Hágába (még egyszer, picivel több mint 100 km-es út) és már be is köszönt az este 8 óra. Zuhanyzás, vacsora majd irány az ágy, mert következő nap is fel kell kelni hajnali 4-kor. Megkérdeztem, mióta dolgoznak itt? Lesújtó választ kaptam... 

...5 éve.

Ebédszünet vége. Munkáskesztyű fel, kocsira fel és mehet tovább a zakkenezés. Ahogy haladok előre azt veszem észre, hogy nézek magam elé és az élet nagy dolgain gondolkozom.

Gondolkozom úgy, ahogy eddig még soha...