Azon a bizonyos 30. héten munka közben számos kérdés fogalmazódott meg bennem. Honnan, hová tartok? Mit akarok? Van kiút a "rabszolgaságból"? Lehetne jobb életem is? Visszagondoltam az elmúlt 28 évemre, hogy hol rontottam el. Szüleim tehetnek arról, hogy most itt vagyok? Tanáraim tehetnek arról, hogy nem verték bele jobban a fejembe a tananyagot? A politikusok tehetnek arról, hogy nekem nem volt munkám Magyarországon? Sajnos nem. Akkor ki a hibás? Megtaláltam a választ.

ÉN!!!

Csakis én tehetek arról, hogy most itt tartok. Számos tervem volt és van most is a jövőre nézve. Az álmaim, céljaim amit el szeretnék érni. 28 évem volt eddig arra, hogy tegyek értük valamit, aztán sajnos a lustaság mindig győzedelmeskedett.

Feladtam.

Most itt vagyok, robotolok nap mint nap, évekig aztán megöregszem és nem úgy éltem le az életem ahogy én azt megálmodtam magamnak. Rájöttem, hogy rengeteg időt pazaroltam el. Miért nem tartottam ki az álmaim mellett? Miért haladok abban a sorban ahol az emberek 95% menetel és közben kesereg, hogy milyen rossz az életük?

Úgy gondolom, hogy MOST jött el az ideje annak, hogy kilépjek a sorból és egy olyan irányba haladjak tovább, ahol eddig még senki nem járt. ÉN akarom kitaposni azt az ösvényt, ami később az álmaim kapujához fog vezetni és BE FOGOK lépni rajta. Nehéz lesz, átkozottul nehéz lesz, de készen állok.

Az ezer mérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik... Felszegem a fejem, előre nézek és indulok...