Sokan azt mondják, hogy fejben dől el minden. Igaz? Te is hallottad már ezt? Gondolom igen. Van számodra egy érdekes és elgondolkodtató "felfedezésem". Bármi, amibe eddig nagy akarattal belevágtam, úgy kezdődött, hogy "fejben döntöttem el". Mily meglepő ugye? Telt-múlt az idő, aztán a fejemben megjelent egy hang.

Minek csinálom én ezt?

Minek tartsak ki?

Nem bírom már!

Úgysem fog sikerülni.

Hagyjuk a fenébe az egészet!

Ááá nem érdekel már!

Aztán hipp-hopp egyik napról a másikra szertefoszlottak a terveim, és FELADTAM. Nem csináltam tovább. Érdekes nem?

Mi van akkor ha ez az egész egy nagy baromság? Fejben dől el minden... Ezek a negatív gondolatok is ott születtek. Akkor miről is beszélünk? Tudod mit? Mondok neked valamit.

HALLGASS A SZÍVEDRE!

Már egyszer említettem neked emlékszel? Minden nap, amikor tükörbe néztem.

Soha nem azt láttam viszont, amit a szívem legmélyén szerettem volna.

A szívem legmélyén egy fitt, sportos alakot szeretnék viszont látni. A szívem legmélyén, nem egy hétköznapi életet szeretnék élni, hanem az álmaimat megvalósítani. Most talán életemben először komolyabban odafigyelek arra az üzenetre amit a szívem diktál.

Láss csodát!!! 

Sikereim vannak! Rövid távon, (számomra) nagy sikerek. Amióta ez az erő táplálja  a "testi-lelki" fejlődésem azóta azt vettem észre, hogy éhezem a sikerre. Bármit amit eltervezek azt végig akarom csinálni! Nem később, hanem azonnal! Egyszer sem akartam hátat fordítani az álmaimnak, és napról napra jobban vágyom rá, hogy elérjem azokat. A "feladás" gondolata megszűnt létezni a fejemben. Érdekes nem? Az álmaim képeit egyre tisztábban és jobban látom mint valaha. Szinte elhiszem azt, hogy már ott tartok és úgy is élek. Nem fejben dőlt el, csupán a szívemre hallgattam...

U.i.

Volt egy kis időm összehasonlítani az eddigi képeimet és megszerkeszteni, azaz egymás mellé állítani. Megosztom veletek, a másfél hónapos kitartásom eredményeit. Parancsoljatok.